Egy kis érdekesség!
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lesz a kétdimenziós képből három, először meg kell érteni, hogyan működik az emberi látás. Az emberi látás un. binokuláris látás, ami azt jelenti, hogy a két szemünkkel látott képet agyunk „egybeolvasztja".
A két szemünkkel látott kép - és most tekintsünk el attól, hogy nem ugyanazt a területet látjuk a jobb és bal szemünkkel - nem pontosan ugyanolyan, a mélységet, vagyis a dolgok távolságát agyunk a két kép közötti különbségek alapján „számolja ki". Végezzünk el egy egyszerű kísérletet: csukjuk be a jobb szemünket, majd emeljük fel az egyik ujjunkat és takartjuk el vele ennek a cikknek valamely szavát, úgy, hogy ujjunk kb. 10 cm-re legyen a monitortól. Ha megvan, akkor ujjunkat ott tartva most a bal szemünket csukjuk be; jobb szemünkkel látszik a kitakart szó. Önpusztító hajlamúak kipróbálhatják azt is, hogy mennyire könnyű mondjuk egy labdát elkapni térérzet nélkül úgy, hogy csak az egyik szemünket tartjuk nyitva...
A nézési technika egyszerű: kancsalíts!
Kancsalíts erősen, hogy kettőt láss a képen látható elemekből, és utána szépen engedd vissza a szemeid a normális helyzetbe. Szép lassan kell az egészet csinálni, és akkor előbukkan a 3D-s alakzat. Vannak képek, amelyeknek a tetején, alján két pont van. Azok arra valók, hogy a kancsalítást be tudd állítani, vagyis akkor jó és látható a kép, ha a két pont teljesen fedi egymást.
Másik technika, hogy közel hajolsz a képhez (monitor esetén azért óvatosan), mondjuk 5 centire, és egy pontot nézzél ilyen közelről, majd szépen távolodva a monitortól beugorhat a kép.